Vigyetek templomba!

Orgona is volt

Az aranyborjú és barátai

Találkoztam egy ismerősöm ismerősével (bizonyos Misi) Dublinban szombaton, majd fogok náluk gyerkőcre vigyázni alkalmilag. Ő mesélt a magyar boltról, ahol ettem túró rudit. Nyami. (De egyébként moziba akartam menni, csak a filmet csak délelőtt vagy késő este játszották.) Odafelé egy parkban láttam az aranyborjút illetve mögötte egy templomot. Hah, ne csak Mannont imádjátok, feleim. Ja, de. Merthogy a templom egy étterem. Mármint nem olyan, ahol vedd Krisztus testét, hanem olyan, ahol rendelj az étlapról és mi kihozzuk neked. De persze nem alamizsnáért azért. És térdelni se kell.

Észrevettek!

Szóval bementem, látám, hogy ez jó. Pedig először csak körbe akartam nézni. Jó, egy Guinness még belefért volna. Majd végül rendeltem egy lazacsalátát. Meg egy Guinnesst, mert belémfért. Csináltam pár képet, használtam a wifit, posztoltam fb-re, milyen menő helyen vagyok, majd eljöttem. (Nem, szelfit nem csináltam. Ott legalábbis.)

"Take me to The Church"

Majd elmentem egy plázába vízért. (40 cent egy liter, tecsó citromos víz.) Eztán úgy gondoltam, nézek tengert. Nos. Egy korábbi kísérletben ez nem sikerült. A konkrét elképzelés úgy volt, hogy lesétálok a kikötőbe. Csakhogy a kikötő irtómessze volt. Így a felénél meguntam és beálltam a buszmegállóba, de 20 perc várakozás után továbbsétáltam. Végül elértem a kikötőt. Ami egy kerítéssel elzárt terület mögött feküdt. Néztem a tengert, ami messze volt még, ó, de messze. Mivel sokat mentem, így visszafelé inkább buszra szálltam. Majd hazamentem. De mutatok képeket, mert nagyon megkapó a Liffey "deltája", ami lényegében csak egy hosszú tölcsér. De ha az utolsó hídon átmész és megállsz a közepén (vigyázat, felnyithatós híd!), szóval megállsz és engeded, hogy körülöleljen a végtelen, akkor valami olyat érezhetsz, mint amikor körülölel a végtelen.