A tenger, ami nem jött el

Dublin. Írül Baile Átha Cliath. Írország fővárosa. Félmillió lakos, másfél millió vonzáskörzettel és elővárosokkal együtt.

Oscar Wilde arcképe

Szóval voltam itt, mert jó ide a bérletem (meg nem mellesleg mert klassz hely). Most egyedül utaztam és egyetlen célom volt, megnézni a tengert. Előtte persze más is történt. A Merrion Squere Parkban találkoztam a rondán pöffeszkedő Oscar Wilde-dal. Majd sokat mentem és megláttam egy ufót a város felett. De kiderült, hogy ott rögbizni lehet. És pont van meccs. És pont Írország-Skócia. És pont árultak jegyet. És pont nem érdekelt annyira, hogy vegyek.

Házak között egyszercsak stadion

De ha már ott voltam, meg akartam nézni közelebbről. Megyek szépen, egyre több ír szettbe öltözött szurkoló, tömött sportpubok szegélyezik utamat. Béfutok egy zsákutcába, ahol egy bácsit kérdezék, ugyan már hogyan lehetne odajutni közelébe az stadionnak. A bácsi a legudvariasabb stílusában közölte, hogy nem lehet csak úgy bemenni; ha nincs jegyed, nem mehetsz be. Miután felvilágosítottam, hogy nem vagyok hülye csak fotót szeretnék készíteni, elmondta, hol jobbra és balra meg hányszor. Végül annyit jegyeztem meg az egészből, hogy a házak között. Jó lehet ott lakni.

Azért csak sikerült egy egész egész képet lőni a helyről. Íme:

Ez nem a Liffey-folyó, mondta egy turista

Majd mentem tovább arra, amerre a tengert sejtettem (kelet). A folyó folyásirányát akartam követni, de az problémás volt, mivel nem tudtam megállapítani, merre is folyik, ha folyik egyáltalán. Végül megkérdeztem egy utcán álldogáló járókelőt, aki mondott valamit. Nem azért nem értettem, mert angolul volt, hanem mert ő se tudta, hogy juthatok el a tengerhez, de végül elirányított a buszhoz, ami levitt és vissza is hozott.

Még otthon letöltöttem a Dublin Bus remek kis alkalmazását, ami menetrendeket és buszútvonalakat tartalmaz térképen, ami nagyban megkönnyítette a tájékozódásomat.

A part közelébe érve megcsapott valami friss, de kellemetlen illat. Sós volt. Mentem az orrom után, odaértem és...

Apály

Hát ennyi. Első találkozásunk a tengerrel. Elkerültük egymást. Mindenesetre lementem a "partra", szedtem kagylót, néztem a sárban fetrengő embereket, majd visszamentem a belvárosba.

Homok és sok kagyló

Ha nem lenne szürke az ég, Kalifornia is lehetne

Emberek fetrengés után

A város központjában beszéltem egy Amnesty International-ös sráccal arról, hogy Írországban milyen a helyzet a terhességmegszakítást végző nők számára. Az abortuszt elkövető nőre 14 év börtön vár, mivel itt teljesen illegális ez. Még abban az esetben is, ha a nőt megerőszakolták vagy a gyermeknek valamiféle előre kimutatható rendellenessége van. [Viszont (talán épp ezért), az itteni fogamzásgátló-árak rendkívül alacsonyak.] Mindenesetre abban maradtunk a sráccal, hogy ez egy rendkívül érdekes és még annál is érzékenyebb téma.

Ezután megkerestem a buszomat, majd hazamentem. De előtte csináltam pár képet a belvárosban.

Ha'penny híd

Grattan híd

Valami utca